Levél a tévelygőnek
Írta: cseba Dátum: Január 29 2009 20:38:38

---

H

Menj mert űznek ezernyi kétségek viharai,
tomboló tétovaság éveit éljük.
Lassabban lüktet már a szívünk.

---

Teljes hír

---

Menj, mert űznek ezernyi kétségek viharai,
tomboló tétovaság éveit éljük.
Lassabban lüktet már a szívünk.
Tekereg a kígyó szűkülő
torkunk körül.
Mond meddig hallgatunk?
Meddig van még csönd?
Mikor fogunk zihált hörgéssel,
fáradtan, asztalra csapni.
A kínzok puha kezébe harapni.
Vagy inkább nyögjük
a hitetlenség terhe alatt?
És örüljünk a kevésnek
mi megmarad?
És a rablók zsákmánya
lesz pénzünkkel lelkünk is.
Közben alázatosan nézzük
még mindenki elvérzik.

Menj, mert űzzenek ezernyi vágyak kéje,
eped lelked mások örömére.
Félek kiáltásom elszáll melletted a térbe.
És szavak orkánja végül
mint pusztító vihar.
Emberek ezreibe érzelmet kavar.
Majd tétova rózsaszín fellegek,
darabokra szakadnak örökre.
Őrjítően hatva a bulvár tömegre.
Mert napvilágra kerül a rejtély,
ami az emberi szívben elfér.
És a szenny már el nem fedheti,
napvilágra kerül
e világ bűne.

Még se menj, inkább maradj, melegíts,
Mert a sötét égen nehezen
kúszik át a fény.
Én attól félek, megfagyunk,
Mert eljött lelki jégkorszakunk.
És kihal az ember a földön,
és szörnyek lakják majd a világot,
amit az ördög maga varázsolt.
Az apokalipszis lovasi
patái már közel zörögnek,
erre földi és égi jelek mutatnak.
De én akkor már nem leszek itt,
Mert egy király udvarába vitt.
De mi lesz veled ha elfutsz?
Hitetlenségeddel hová jutsz?