Égő fáklyaként élnek
Szárak hegyén törékeny szép
S pajkosan fejüket emelik
Pirosban játszik a búzatáblákban
Búzakalász közt a pipacsos kép.
Fukar kezeimmel gyűjtöttem őket
Ott a Naplementén egyedül.
Tágas kezeimben fogtam szépen
Törékeny égő viráguk
A Nap bíborában elmerült.
Későn tértem otthonomba vissza
Hátam mögött maradt a rét.
Egyedül és üres mostan minden
Mint egy csendkép.
De szép.
És mikor otthon élénk
Csokorban tettem az összest
Váza vizét igyák hát.
A pipacsok szirmai leestek
Mint könny a földre, hulló tüzes láng.