Nevetett!
Rajtam, s Rajtad!
Ahogy álltunk, s féltünk,
Ahogy a kenyeret magunknak véltük,
Esett az eső,
S a kérődző félhomály,
Nyakunkba zúdította,
A világ bánatát!
Szerettelek!
A sok bűn, mit elkövettem,
Ne hidd, hogy ellened tettem,
Azt hittem, ó Én ostoba,
Így maradhatok életben,
S mindenhol egyben,
E rút világban.
Éreztelek!
Tudtam, hogy fáradt szívem, s lelkem,
Csak Nálad kaphat enyhülést!
Kaptam Én cserébe Tőled
Könnyet, s menekvést.
Segíts még egy keveset,
Gondolj még Reám,
S előbb vagy utóbb,
Kezem, kezedre talál.
2009.01.30.