Búcsúzás
Hófehér rózsák borítják a hantod,
Forrásvíz életed messzi tájra száll.
Az égre tekintve énekelünk - hallod?
Mennyei mosolyod hátha ránk talál.
És csoda születik! Szétcsúsznak fellegek,
A téli szürkeségben tengerszem fakad,
Kék terítőjén sárga tányér nevet,
Ledöntve élő és holt között a falat.
Ó hányan táplálkoztunk napod tenyeréből,
Most, utolsó utadon is lám, minket figyelsz.
Egy lágy mozdulattal búcsút intsz a légből,
És fényed sugarának melegével üzensz.