Felgyülemlett érzések egy tomboló lávaként izzik,
Tör előre pirkadatkor, hajnaltájt az égig.
Tüze éget, borzolja a vágyat,
Gyarló magányban a szív kire várhat.
Az égből néz reánk szerelmesen kupidó,
Nyilát szórva szíven talál, ami nem fájó.
A legszebb szó a szerelem féltése,
Hullámos tengeren, a tűz most mit sem érne.
Győzködött lélekhez suhan egy árny,
Tündéri orcádon könnyed már halovány.
Gyetyafényénél átkarollak, hozzád simulok,
A két szív érzése között szerelmet vallok.
Szívem dobbanásában, te vagy az élet,
Amikor a lelkem hozzád érhet.
Szemedben ragyog az igazi boldogság,
Kezemben kezed, már a valóság.
Eljön a tavasz, azt üzenik a csillagok,
Az eső könnyei mossák el a tegnapot.
Zsenge virágból, szedek egy csokrot,
Kezedbe adva, majd lopok egy csókot.
Életem szivárványa, ezer színben látszik,
Látod a fényét? A lelkem mélyén lakik.
Tied minden színe, fénye,
Csak az enyém legyél végre.