Gyermeki fohász
Nevelőszüleimnél Csepelen ahol cseperedtem,
Kétketreces nyúlól állott kint, a kicsiny kertben.
Csodás nyári délután,- így szólott parancsom,-
Fogtam hát egy zsákot, füvet kellett hoznom.
Mielőtt azonban még elindultam volna,
Sebtében zsebembe dugó, tű meg cérna.
Duna partra érvén már csalit is kapartam,
Hamarosan szép kövér törpeharcsát fogtam.
A Délután elrepült, a napocska lebukott,
Észre sem vettem, már pár csillag pislogott.
Átvillant agyamon, itt én mért is vagyok,
De üres a zsákom, ezért majd jól kikapok.
Tekinték ég felé imára tett kézzel,
Fohászkodék, őszinte gyermeki ésszel:
Drága jó Istenem szedd tele a zsákom.
Egyszer ha nagy leszek, tüstént meghálálom.
Szegény nyulacskáim maradjanak éhen?
Kérlek most az egyszer, segítsél énnekem.
Sajnálatomra, zsákom üresen maradt,
Volt is ezért otthon, hatalmas haddelhadd.
Budapest,2009.02.02 Albert Ferenc