Hazám felett
Írta: Szerike Dátum: Február 03 2009 15:10:15
T
Képzeletben egy táj fölött szállok… ismerős ez a táj.
Ahogy karjaimat szélesre tárom, szívem hangosan kalapál.
Teljes hír
Képzeletben egy táj fölött szállok… ismerős ez a táj.
Ahogy karjaimat szélesre tárom, szívem hangosan kalapál.
Hol vagyok? Hol tartok? Lenézek a roppant magasból:
Alattam kispatak szalad… még távol a széles Dunától.
Középen az Alföld lustasága, a Tisza ezernyi kanyarulata,
Imádkozni hívogat most Debrecennek Nagytemploma.
Itt Esztergom, Vác, Szentendre… látom, messziről integet,
Nevetve jelzek vissza… amott Kaposvár kacsint egyet.
Enyém ez a táj, apámtól örököltem: a Bükk, a Cserhát, a Mátra,
Az Alpok és Kárpátok bérce, ahogy körülöleli kicsiny hazámat.
Ékszerdoboz ez az ország ebben a hatalmas világban,
Isten óvja a kezdetektől, hogy mivé lett… nem az Ő hibája.
Az én hazám vagy Magyarország! S még sok ember hazája…
Születésemtől ismersz engem… nélküled élnék csak hiába…
Merre találnék otthonra, ha öled nem lenne kitárva?
S csak szállok, csak repülök, álom nélkül tovább hazám felett,
Szárnyaimmal vadul csapkodom a rabló fekete hollósereget.