Tükröm, tükröm
Sosem voltam gazdag és szép,
ám fiatal voltam nemrég.
Tükröm akkor hízelkedett:
Te vagy kislány itt a legszebb.
Óh, én bohó, hittem neki.
Öreg lettem, már nem kérdem
ki a legszebb a vidéken.
Hogyisne, még válaszolna!
Szívem attól beteg volna.
Látom én: arcom fárad,
rajta a sok szarkalábat.
Életemnek minden jajja
rávésődött bizony arra.
Szemem fénye is megfakult,
benne porlik széjjel a múlt.
Csak a mosoly, ami huncut,
a ránc körötte szanaszét fut.
Mégsem bánom, hogy így történt,
Nem keresem a hét törpét,
Egy kislánykát ha meglátok,
Adok neki ajándékot:
Örül majd a tükröm neki,
Majd ő tovább kérdezgeti!
2009-02-02