Magányom pókhálós szigetén
fásult vágyakkal sóvárgom
egy meghitt mosolyért,
őszinte hű szóért.
Messzire mélázó tekintetem
számon kéri tőlem
az elherdált időm.
Tovatűnt múltam úttalan célját
soha ki nem tapinthatom.
Már csak gonosz álomvilágom
fürkészi céltalan ifjúságom.
Néha makrancos vágyam
felbukkanó gondolatfüzérét
csak sápadt közönnyel agonizáló
lidércfényként láthatom...