Lázban, mocsokban feszít az élet,
Könnyem hamu, testemben égett,
Letörött szárnyam a földre csapódik,
Széthullik, szertefoszlik…
Ennyi volt a remény, most már vége,
Elszakadt a fonál, s letépte
Mit az Úr adott nekem, a gyarlónak,
Elszakadt és vége a valónak.
Most félek, mert vétkeztem,
Rögtön, ahogy születtem,
Féltem a lelkemet,
Por lepi el testemet.
Kavarog valami mellettem,
Kavarog valami a testemben,
Érzem, hogy kétkedem magamban,
Testem és lelkem megroppan.
Összetört szívem a kezemben,
Kiégett testem egy veremben,
Kisiklott vonat az életem,
Álmaimat tovább nem élhetem.
Felébredek e szörnyű álomból,
Valami lehúz.
Mi ez?
Egy lánc égeti a testemet,
Mi kígyóként rajtam tekereg,
Mi feszít a mocsokban és legbelül
Kiszakad egy hang a testemből:
SEGÍTSÉG, ELÉGEK!
Könnyem csak hamu és nem éltet…
2009. 01. 08.