Németi Csaba: Csendben
Hagyj most kedves.
Borostyán hangulatú arcod
ne világítson rám.
Vágyadra nem hajlik szivem,
vesszőzött életem hadd fájjon
most nekem,
mert akarom,hogy szenvedésem
legyen a gyönyör.
A vad ordas világ foga marjon,
sebeiből buzogjon a vér.
Igaz,a megfeszített nyomába nem léphetek,
De olyan jó lenne egy kicsit hősnek lenni.