Ecseted nyomán éled az est
Fényszíneit vetíti az égre
Éji lámpásként utat mutat
Pislákolva gyúl a fénye.
Égen ringó Hold sarlója
Sírdogál a távol húrjain
Lassan ballag, néma hanggal
Csillagokra hinti fájó csókjait.
Magamba álmodlak…
Szemeim mögé festem lényedet
S míg az éjszaka hűs fátylát teríti
Lábujjakon oson a képzelet.
Alvó füledbe súgom az álmot
Szavaim nyugvó öledbe ejtem
S míg mézdallam ritmusa bájol
Szótlanul, némán szeretlek.
Mint lombos fa érett gyümölcsét
Magamba rejtelek
Száz karommal ölelve becézlek
Ajkammal érintelek.
S míg az ébredő Nap
A végtelen égi mezőkre táncol
Lassan az álmok a fénybe kúsznak
Valóság íze a reggelbe láncol.
Karjaidba mélán szédülök
Alvó álmaim párnádra ejtem
Hogy vigyázzák nappalod
Köszönöm, hogy vagy nekem.