Az erdő, mező meséi
Írta: reitinger jolan Dátum: Február 04 2009 18:21:20
H
Szárnyalok mindennap, nyugodtan, csendesen,
Az éggel szemben szélkelep íveken,
Mohás erdőkben, habos vízpartokon,
Hol a kövek tövén tajték oson.
Teljes hír
A pacsirta
Szárnyalok mindennap, nyugodtan, csendesen,
Az éggel szemben szélkelep íveken,
Mohás erdőkben, habos vízpartokon,
Hol a kövek tövén tajték oson.
Hajolva ott a fodros ízű légben,
Cikázó röptöm szemeddel kíséred,
Észrevétlen a fátyolos morajban,
Füttyöm vegyül benne összekavartan.
Így e roppant örök-ősi tengerből,
Csevegő harmóniák himnusza zeng föl,
Pengve, mint falvak hárfás templomai,
Mi a teremtés szépségét hírdeti.
Csengő énekem szellőben s viharban,
Felfelé csap, győztesen szakadatlan,
Minden hang így szól, mit Isten győz le csak,
Ha elcsitul, majd éled s újra fakad.
S mint égi vermekben a dalosmadár,
Olykor felzeng a trilla, keringve száll,
Ott látod majd, hol a táj alkonyi lángban ég,
A színarany fények között Isten kezét.