Annyi édes pillanat ragadott meg téged,
Minden kedves szóval utolér a végzet!
Álmomban ha beragyog lényed édes kénye,
Megérint mert sírni fog könnyed csillagfénye!
Velem leszel s tudom, nekem adhatsz mindent
csak nyújtanom kell neked tompa, fakó szívem
Hogy ha lelkem boltján ragyogsz nekem végre,
Nem is kell már többé felnéznem az égre...