Szülőföldem
Drága szép kis hazám itt születtem én,
Egy szabolcsi kis város külső peremén.
A kenyerem javát immáron megettem,
Tokaj szőlő vesszeinek nektárját ízleltem,
E fénylő gyémántot kissé megismertem,
Bevallom, még sok minden kell tennem.
Behunyt vénlő szemmel szinte látom én,
Úszik a dinnyehéj a Duna hömpölygő vizén.
Láttam a megzabolázott, zúgó vad Tiszát,
Szilajul vágtatni a végtelen Rónán át,
A Hortobágy csikóit, a kilenclyukú hídját,
A délibábos ég alatt, a kolompoló gulyát.
Sokat mesél nékem a vadregényes táj,
Tudom hol született Vörösmarty Mihály.
Pihentem bólintgató eperfa lombjánál,
Voltam a hős Dobó István egri váránál.
Bejártam Hollókőt s a jó Palócok földjét,
Visegrádot, Esztergomot, Mindszenti szentélyét.
Megnéztem Fertőrákos híres kőfejtőjét,
Hol a magyar huszár leverte, Palvitz seregét.
Kőszegen láttam Jurisics Miklós büszke várát,
Sopron város főterén Stornó Ferenc házát.
Lenyűgöző folyóink a Lajta, Rába, Dráva,
A Zagyva, ami Balatonunk vizét táplálja.
Egy párszor megkóstoltam Badacsony nedűjét.
Kis csónakkal szeltem a Velencei-tó vizét.
Nem felejtem a Mecsek, sok szép virágát,
A Misina tetőnek szürke beton tornyát.
A mohácsi síkságot, hol elvérzett seregünk,
Ópusztaszert, hol áll nemzeti emlék helyünk.
A fővárosunkat, hol lüktet országunk szíve,
Parlamentünk, mely a világ legszebb épülete.
Drága jó Istenem áldjad meg a Magyart,
Ki átélt e földön már nagyon sok vihart.
Itt legyen majd nékem végső menedékem,
Ha kérhetek még, csak ezt az egyet kérem.
Budapest,2009.február.04 Albert Ferenc