Nem muszáj, hogy megértsd!
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Február 05 2009 17:52:12
H
Nem sír csak áll dermedten, mint egy szobor,
Kezeit tördeli az öntudatlan messziség;
(Nyitott ablakon az ajtóig, huzat fintorog),
Hogy betévedt e helyre, megbánta rég!
Teljes hír
CCCVII. szonett
Nem sír csak áll dermedten, mint egy szobor,
Kezeit tördeli az öntudatlan messziség;
(Nyitott ablakon az ajtóig, huzat fintorog),
Hogy betévedt e helyre, megbánta rég!
- Halkan, kimérten mond, - halál beálltát,
- Négy óra ötvenkilenc perc, - és vége!
Hallom a sípszó hátborzongatását,
Megint véget ért egy nyomorult élet.
Még mindig itt fekszik, s csak sápad,
Halála nyugalmat simít arcán, -
Halvány mosolyt, s végtelen vágyat áraszt...
- Már nem telik az idő, majd talán
Egyszer találkozunk, s megérint árnya, -
E Másvilág valamely hajnalán!
20090204
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!