Az erdő, mező meséi
Írta: reitinger jolan Dátum: Február 05 2009 17:53:29
H
Fa odvában ülök, míg álom leng a földön,
A csillagbolt alatt, mely dómként tündököl fönn,
És figyelem, hogy az ég hullat-e holmi neszt.
Teljes hír
Bagoly
Fa odvában ülök, míg álom leng a földön,
A csillagbolt alatt, mely dómként tündököl fönn,
És figyelem, hogy az ég hullat-e holmi neszt.
Ám most felém csap az óra szárnya az éjben,
Némán tűnődöm ebben a hömpölygő mélyben,
Érzem telepszik, körém feszül az est-kereszt.
S míg alszik a világ, néha azt hiszem olykor,
Hogy én is kigyúlok e tűz csillagnapokból,
És én értem csupán életük mire való.
Hallgatag magamban veszendőn, kósza pára,
Mint pompázó nagy éj titokzatos királya,
Most hallom a hullámon érkező harangszót.