Nan-optika
Amikor
a kín karmai hasítják
újra, s újra és újra
a fájdalom bársonyát,
érzékeimben küldve szét,
akkor
szemembe fakul a fény,
arcomon gyémántként gördül
könnyében a félelem,
a lélek hagyni készül a
testet.
Aztán
kiténfereg belőle a remény.
Átölel, magába húz a feledés.
Színeket, mámort is terítve rám,
csacsogva gagyog gyógyítón, hogy vége!
2009-02-05