Élénk sárga virágok,
Szövevényes ábrándok.
Koszorúvá fonva váltok,
Életem díszévé...gyémántok!
S ahogy a pillanatok múlnak,
A virágok elfonnyadnak...
Magjai útnak indulnak,
Remény földjében elszóródnak.
Jövő tavasszal majd nyílnak,
Hogy álmaim ki ne haljanak.
Újra friss erőre kapjanak,
S ékkővé csiszolódjanak!