Ülök a nyugányban, nézem a tömeget,
Felforrt agyú nép nyakig a vízben.
A púltnál isszák a sört nyakra-főre,
Izzadnak, az agyuk is felforr tőle.
Napbarnított hátak, csodálatos combok,
Kókadozó lombok, enyhitő árnyékok.
A fűben zsebkendőnyi hely tiéd,
Csak nézz körül! Hol itt a józan ész?
Zápor mosná el ezt a nagy tömeget,
Végre felfrissítené eltompult eszemet.
Nem jön a gondolat, az idő is megállt,
Egy korsó sör talán nekem se árt.
Felhők tornyosulnak, eleredt az eső,
Villám csapódik valahol, az ég dörög.
Zenéltek az égben, vihar szonáta szólt
Zengite kürt, húzzta vonó, a vihar elvonult.