Németi Csaba: Álmok vándora
A sötét éjjek kóbor lovasa
lettem.
Milliónyi csillag sugara pihen meg
szememben.
Jácint illatú az ábrándok völgye.
Álomról álomra vándorolok.
Ha olykor megpihenek,nincs más:
csak az Isten ,meg én.
Ezernyi kérdés,és mihaszna perlekedés.