Életünket átfonja a remény
Sugarak százát repíti felénk
Mégis reszketek rögtön, ha elér,
Hisz’ enélkül nem lehetnél enyém.
Hunyd le szemed,
Érezd kezem,
Ahogy fejedre
Hűsítőként teszem.
Lépteinket figyelték,
De Te mégis öleltél.
Vajon mindig szerettél?
Vagy csak akkor kedveltél?
Csókod lágyan simogatta ajkam,
Szerelmesen vigasztaltál, halkan
„Ne félj, ha szemedet könnyed marja,
Angyalod segít, sikolyodat hallva.”
Mondd! Ugye ezen angyal Te vagy?
Álmomban elmerülni ne hagyj!
Remélem, megérem azt, hogy egy nap
A szigorú ellenőrzés elhagy.
Felébredtem álmomból,
S amit kaptam Ámortól,
Azt én egy perc alatt könnyen elvesztettem.
Pedig szívből súgta „Szeretlek kedvesem!”