Fáradok, érződő izmaim ernyedése,
futok, mentett testem épsége,
szikrázva hátam mögé nézve,
tovább futok, remegve még élve!
Itt van a nyomomban a Rém,
csupa iszonytat s nem fél,
félek, véres karmaitól,
borzalmas, hússzaggató fogaitól!
Futok, míg ázott testem bírja,
áldozat volnék, suta birka,
e Rém nem válogat s vad
természete áldozatot akar s kap!
Szembe nézek félelemmel
s előtt állok e Rémséggel,
szemembe néz, nem fél,
értelmetlen életet kér.
Megkapta miért jött s ölt,
már nem rója föl
a Rém, elvette s adott,
életem új értelmet kapott!