fekete lepel borítja arcomat
hagyom
mert bánatomat takarom
harang rezgeti a levegőt
megsebezi szívemet
elveszi az erőt
bolyongok lázasan
lépteim tétovák
tépném
de még érzem ruhámon kezed nyomát
hallom a suttogó szavakat
fojtogat valami legbelül
a szívem megszakad
lelkem kiürül
eltemetlek
eltemetlek magamban
fekete rózsát ültetek a szívedre
forró könnyekkel öntözöm
létezem a világban küszködve
hallom az élet zaját a távolban
nincs miért mozduljak a magányban
levetem a leplet az arcomról
érzem a meleget a hajnalból
könnyezem
arcomat újra eltakarom
mozdul egy árnyék
és átsuhan az ágyamon
nincs semmi
ami vígasztal
elveszett a gondolat
ami éltet
s magasztal
sorsom egy porszem a sivatagban
halálom könnycsepp a patakban
fekete lepel az arcomon
s eltűnök egy hajnalon
nélküled nem élhetem az életem
ugye tudod
kedvesem
2007. 11. ?