Németi Csaba: Jákob örökébe
Hej,Istenem!Tőled kérdezem-
miért létezem?
A bűn,mint szikrázó gyémántpor száll
rám,
a vállamon űl,
s lenge ruhában dalol kegyes melódiát.
Vágyaimnál célbatalál,
dúdolgatva vár,
néha gúnyosan szól hozzám.
Felebaráti szeretet?Hagyd a fenébe.
Tőlük nem kapsz kenyeret.
Hűség?Marhaság.
Tépd le a virágot,élvezd az illatát míg lehet.
Taposd el,ki utadba áll.
Elfáradtál?
Na,ne hülyéskedj!
ELŐTTED A KORSÓ.
Töltsd meg az Élet Poharát!
Lopj,csalj,hazudj,
pénz,nő,zene,tánc,
Hej,Istenem!Tőled kérdezem-
miért létezem?
Magammal harcolok,de erőm kevés.
Segíts meg!
Add,hogy galamb legyen szívem,
s repüljön ki belőle szeretet.
idd ki azt a kupát!