A SZENT KORONA
Második Szilveszter Pápa idejében,
Dúltak a háborúk Európa szívében.
Területszerzések és vallási harcok,
A Szentszéket sújtották ezek a gondok.
A Kárpát-medencében fejedelmünk Géza,
Majd István az ő fia valamint utódja,
Kezdték megszilárdítani a helyzetet,
István felvevé a hittet, és keresztséget.
Látván ezt a Pápa Ebben kedvét leli,
Asztrik püspök által koronát küld neki.
Igaz eme koronát nem nekünk száná,
A lengyel fejedelem már régóta vár rá.
Krisztus után ezerben március huszonhét,
Ottó Bajor császár és a Pápa döntését,
Mit soha nem feledhet a magyarok népe,
Az állam alapításnak ez lett a jelképe.
Hogy történt, hogy nem Istváné a korona,
A Magyarok népének ő lészen királya.
Száll e szent ereklye utódról utódra,
De jöttek a pártharcok egymás után sorba.
A Szentkoronának menekülni kellett,
Hogy ne érintsen soha trónbitorló fejet.
Történ ez után, hogy Császára Bizáncnak,
Külde új koronát egy trónbitorlónak.
Később össze ötvözék a két koronát,
Így elnyeré végleg a mai formáját.
Majd kihaltak ezen nemzedékek sorba,
Szent Koronánknak is méltatlan lett sorsa.
A háborúk jöttek és háborúk mentek,
A Korona őrzői mindent elkövettek,
Védelmezték óvták, elásták a földbe,
Ezután elkerült egy másik földrészre.
Tárgyalások sora immár sikerrel járt,
Szent Ereklyénk végre újból haza talált.
Fennen hirdeti, Ő Nemzetünk jelképe,
Legméltóbb helyén, a Magyar Parlamentben.
Budapest,2009.február.10 Albert Ferenc