Az erdő, mező meséi
Írta: reitinger jolan Dátum: Február 10 2009 17:06:12
H
Most zizzen a táj s az ezüst bogaraknak
Csengése derűs nevetésbe vegyül,
A tört, különös nemek összetapadnak,
Két test gyönyörű, derűs ünnepet ül.
Teljes hír
A bogarak násza
Most zizzen a táj s az ezüst bogaraknak
Csengése derűs nevetésbe vegyül,
A tört, különös nemek összetapadnak,
Két test gyönyörű, derűs ünnepet ül.
Csodás szemük, karctalan nyári virág-ék,
Uralma a méz-színű sapka alatt,
Itt látja a fodrát a sok kusza árnyék,
Míg ontja a nyár sugaras poharat.
Mellélét vasérc fedi vértezetével,
S akár a kísértet előremered,
Szolgálja e mez, de a nappal is éber
Őrzője a földszínű boglya felett.
Szédült kacagása ezüst bogaraknak,
A fény haloványan az árnyba merül,
Vérző csupakín epedés tüze lobban,
Két test gyönyörű, derűs ünnepet ül.