Mentium- Gondolatok
Írta: Totika08 Dátum: Február 10 2009 17:57:44
H
Teremteni igazi kincs,
A Földön ilyen képesség nincs,
Vagy csak nem tudunk róla,
De szól erről mítosz, rege, óda.
Teljes hír
Mentium
Teremteni igazi kincs,
A Földön ilyen képesség nincs,
Vagy csak nem tudunk róla,
De szól erről mítosz, rege, óda.
A Bölcsek köve,
Ismeretlen az őre,
És a helye fellelhetetlen,
Vagy csak mese eszperente nyelven.
Mindenki a tökéletességre törekszik,
De a kását nem ennyire forrón eszik,
Mert elveszett a hibátlan lény,
Megettük az almát, Ez tény.
Megváltozott a világ,
A Paradicsomból az ember kivált,
És lyukkal a szívünkben élünk,
Ez határozza meg a létünk.
Semmivel nem érjük be,
Egyre több és több kell,
Mert ami van az nem elég,
Álmodozunk, hogy nagy legyen a cél.
Becsületesen ellehet érni valamit,
Hogy megtalálja a lámpást Aladdin,
Csak eltűnik a fényt adó szerkezet
És hoppon maradt a felekezet.
Látni kell és nem csak nézni,
Milyen fájdalmakat élt át egy néni,
A végtelen világ nyomorúsága,
Olyan változatos a szivárványa,
Sokszínű, teljes, szemet gyönyörködtető,
Ahogy eltakarja a komor zord felhő,
A boldogságból lesz a bánat,
A rossz pedig mosolyra húzza a számat.
A szavak, amik úgy simogatnak,
Vagy mint a penge, felszabdalnak,
És vérben úszva,
Hullasz magadba,
Vagy repülsz a magasba,
A pozitívat megragadva,
És örök emlékként őrzöd,
Hogy nem zárt be a börtön.
Vagy ködmönbe bújva,
A részleteket eltitkolva,
Rejted el az arcod,
Feladod az önkénytelen harcot,
Elmenekülsz az élettől,
Még mielőtt az élet öl,
Ezért elmész remetének,
A magányosság életének.
Ami nem öl meg az csak erősít,
Amikor a gondolatod megőrjít,
Ha túléled, kezelni tudod,
Magadat erősebbnek látod,
Ha nem sikerül, akkor lesz benne károd,
Hogy nem tudsz segíteni,
Semmire sem felelni,
De szépen lassan a remény megjelenik.
A fény kivezet a sötétségből,
Az adás még mindig élő.
Kimászol a tengerből, vagy tűröd,
Ahogy rád pakolják az üllőt,
És szenvedsz vágyakozva,
A Szabadságról ábrándozva,
Ami karnyújtásnyira van,
De megállít a gondolat.