Holdanyó
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Február 10 2009 18:21:09
H
Történt egyszer
odakint a játszótéren,
hogy így szólt az én gyermekem:
Teljes hír

Holdanyó
Történt egyszer
odakint a játszótéren,
hogy így szólt az én gyermekem:
Anyu, gyere,
szálljunk be az űrhajóba,
repüljünk az Űrvilágba!
Nézzük meg,
hogy ott van-e most Holdanyóka,
vagy már fürdik lenn a tóba’?
Hogyha mostan
megtaláljuk Holdanyókát,
kérdezzük meg, tegnap hol járt?
Mi baja van?
Szomorú, vagy beteg talán,
hiszen olyan sokszor sovány?
Merre kószál,
mikor éppen sehol sincsen,
sem az égen, sem a vízben?
Tegnap sem volt.
Bizony nem volt, nem volt sehol,
bárhogy lestem az ablakon!
Mondta, mondta,
sorolta a kérdéseket,
tán nem is várt feleletet.
Figyelj Kicsim,
szóltam halkan, nyugtatóan:
Ne haragudj Hold anyóra!
Ne haragudj,
amért nem volt ott a helyén,
biztos volt rá oka elég.
Azt olvastam
tegnap reggel az újságban,
hogy az idén augusztusban
s éppen tegnap,
oly nagy lesz a csillaghullás,
mint télen egy jó havazás.
„ Aki tudja
töltse ébren az éjszakát,
mert ily csodát nagy ritkán lát! „
Ezért nem volt
Hold anyóka - én úgy hiszem -,
tegnap este fenn az égen.
Ő is nézte,
sírva nézte, pityeregve,
hogy a sok kis csillaggyermek
hullik, hullik,
hullik egyre. Szíve sajdult,
s elindult, hogy összeszedje,
kötényébe
összegyűjtse, és azután
hazavigye. A kék égre
visszategye.
Ne haragudj hát oly nagyon!
Ne haragudj, hiszen tudod:
Egy anyának
Nincsen fontos dolga egy se,
ha bajban van a gyermeke.
Ó, én balga,
azt gondoltam, e mesével
véget érnek a kérdések.
Be kell valljam,
hogy tévedtem, nem ért véget.
De ez már egy új történet.