VÁGYAK LABIRINTUSA 3/1
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Augusztus 09 2007 14:31:16
Szerelmi harcuk dúl, s önzetlen mindkett?,
Hát ily szép az élet, s a Nap végre felj?.
Teljes hír
III. szín
VII. ének
Állok az ablaknál, s nézem a felkel? napot,
Homályban fakult csend, sziluett, s köves partot.
Tengerparti sziklák, mint strázsáló halott ?rök,
Víznek moraja, mi partról újra-újra visszah?köl.
Reppen? galambpár, tornác párkányára hull égb?l,
Kacérkodó hím, ki szerelmét búgja, szeret? hölgyéhöz.
Szerelmi harcuk dúl, s önzetlen mindkett?,
Hát ily szép az élet, s a Nap végre felj?.
Függöny rezzen, s halkan nyikkan padló éneket,
Érzem, uram átölel, s kezébe temeti keblimet.
Következ? pillanat, múló id?, érintés játéka az,
Tapintása bújik szoknyám alá, s combom símogat.
Folytatódik vágy, mily kéj, símogat alant,
Tárja testem kapuját, forróság önt, s id? halad;
Most téved rá ajka, s áztat buja gyönyörrel ?,
Kis erd?m gyümölcsét ízlelgeti uram, a költ?.
Ajkam zihál, s testünk h?s csatát játsz,
Mily döntetlen háború, gy?zelme boldogság;
Kényeztetem uram gyönyörben, vágyom reá,
Sóhajom csókot lehel ölére, mily érz? forróság!
Kis id?, s míg ölelkezésünk tet?fokára hág,
Hatol belém mélyen, s érzem testem válaszát;
Férfias hús, mi feszeng legbelül, bódítón, kéjesen,
Ösztönöm, hullámzó gyönyör, két test, egymás ellen!
Vágyaim, mik rég kívánták már, e szerelmet,
Érzést, mi b?nbe vitt, majd hozott rám kegyelmet;
Mily fokozódó testi öröm, s léleknek mámora,
Kéj keserves kínja, s testnek csorduló illata.
Szerelemmel gyötrött testünk, szenderül mély álomba,
Mily boldog ébredés, délid?, ...fürdet napnak sugara.
Kora délutáni ebéd, miután pohárnyi könny? bor,
Ereimben pezsdül vér, s szerelmem újra forr!
Sétánk, mi délutáni könnyed pihenés,
Tenger partjára téved, hol csók, s ébredés.
Izgatott mosolyom, s uramhoz mondott egyetlen gondolat,
"-Szeretlek hitvesem, vágyom reád, vágyom újra mosolyodat!"
"-Viszontvágyom szerelmed, s testednek hevét,
Vágyom lelkedre, s ajkadra, mi zengje kett?nk énekét!"
S ím forr össze két test, csobbanó víz dallamot játsz,
Kezd?dik új ének, lágy mezzoforte románc.
Két mezítelen test, homok tengerén,
Forró nap sugara, sziporkázó kék egén;
Vágyak vihara, s két szív egy dobbanása,
Felejtett múlt, kín, testeknek iszonyú korbácsa.
"-Mit már érzek, s vágyok nap, mint nap,
Halad az id?, múló évek, s szerelmem el nem apad;
Csak álmaimban kergettem ily boldogságot,
Testi gyönyört, mit nap-nap után kapok én, s adok."
...-Egy éjen zihálva ébredek, jött rossz álom szememre,
Börtönöm elhagyva titkon, városnak f?tere;
Hajnal idézett, kín, gyötrelem, s kút vize,
Látom haragos, nem tiszta, immár 'éktelen!
K?peremén fehér kend?, vér, s szerelem,
Elhullatott könnycsepp, áztatva vizet!
Zaklatott szívem siet, kiköt? felé halad,
Hol magányos ladik, deszkáján rózsa szárad.
Kend? s rózsa, két szív iszonyú gyötrelme,
Elnyelve ?ket, tenger kék, s kút sötét vize!
Mily látomás, szellem jelenik tenger sötéted? vizén,
Kiemelkedik, s cip?je úgy kopog mólón, mint ördög patája, pokol kövén!
Haragossá váló víz, vihar készül, indulok hamar,
Hosszú az út hazáig, érdekes e sötétség, ...nem kel a Nap!
Távolból, mintha hajót látnék, tán nem is valóság,
Szél nélkül vihar érkezik, suttogva mennydörög, villámlás!
Hazatérvén, sürög a cselédnép, s kiáltott jajveszék,
Uram haldoklik, szívem szorul, kétségbeesés;
Leányom látom ágyánál, sír s könyörög. "Maradj még!"
Majd oldalt nyílik egy kapu, hol látom tenger szellemét.
Arcán groteszk mosolyív, -nem gy?lölet,
De könyörtelen, nem adva, ?, kegyelmet!
Lányom könnycseppje hull, jó atyja szívére,
"-Apám! Fogom kezed, ne hagyj bútól enyészve!"
Csoda történik? Már nem is tudom;
Kapu záródik, kel? nap sugara, s nyugalom;
Csak tenger maradt sötét, s nagyon haragos,
Érzem lelkek ébrednek, míg víz, súlyuk alatt jajgatott!
Következ? napok, hetek, fehér holdtölte,
Bolondozva sétálunk urammal az erd?ben;
S hallva kisdednyüszítést, s?r? lomb között,
-Kóbor állatot, kis ebet lelünk, ki sírva nyöszörög.
Ezután, mi mese következik számolatlan,
S ház?rz?vé csepered? valóság, sok-sok év alatt.
Hallott igaz jót, izzó mennyboltot, s gonoszt ki meglakolt,
S szerelmet, igazat, mi szívemben még mindig itt honol!
20070107
Lilien De La Cruise
Minden jog fenntartva!