Álmainkban boldogan, egymás karjaiban
érezzük ezt a bódító szerelmet...
Gyönyörű szavakat suttogva ölellek,
s nem törődve a világ önző szemével
újra, s újra mondom a szót: szeretlek!
A valóságban hideg, szokatlan félelmet,
kegyetlen kacajt, íztelen mérget mérnek,
ajándékul adva, ha a lélek,
megunva a földi, boldogtalan létet
a pokol kapuja felé lépked.