ATTILA A HUNOK KIRÁLYA
Bendegúznak (Mudzuknak) legnagyobbik fia,
Budának, Ediktonnak magabiztos bátyja,
Később lészen a hatalmas hódító ő maga,
A nagy Hun király a mindig komor Attila.
Apja fiatalon életét veszíté,
Nagy bátyja így őt Rómában nevelteté.
Roga mint nagybáty ő lett a hadvezér,
A Hunok útjából mindenki előre kitér.
Attila ereje már rég nem gyermeki,
Harc tudása, vitézsége, rögvest felemeli.
Hamarosan meghal a hadvezér Roga,
Egyöntetű akarat, a Király így Attila.
Mind leigázza a kelet barbár világát,
Közben Tiszánál építé, szép fapalotáját.
Majd létre jön a hatalmas Hun birodalom,
Ki útjába áll annak nincsen irgalom.
Nevezék őt sokan, Isten ostorának,
De még többen bőkezű uralkodónak.
Ha valaki behódolt elég volt csak adó,
Ha viszont ellen állt, nyílhegy, kard és karó.
A nyugat Római birodalomra nézett,
Fel állit ezért egy ötszázezres sereget.
A harcban százhatvanötezren meghalnak,
Szomorú vége lett eme viadalnak.
Ezután a csatát senki nem folytatja,
Így döntetlen a katalaunumi csata.
De négyszázötvenkettő dicső tavaszán,
Seregével elégtételt vesz Itálián.
Feldúlá az ellenálló városok sorát,
Mígnem éléré az örök várost, Rómát.
A szenátusi követ éves adót ajánl,
Ha Rómát meg kíméli, és serege odább áll.
Attila nagylelkű, az adót elfogadá,
A harcosokat rendben haza parancsolá.
Már készül a keletrómai Császár ellen,
Előtte valamit itthon kell, intézzen.
Párjának már régen ígérvén menyegzőt,
Megtartják hát mostan a hadjárat előtt.
Attila most sűrűn nézett a pohárba,
Reggelre holtan találták ágyában.
Hogy halt meg, kitudja volt sok szóbeszéd,
Sokak szerint párja oltotta ki életét.
Hatalmas gyász ül a Hun nemzetségre,
Sírját homály fedé, nyugszik örök békébe.
Széthullt hamar a Hunok birodalma,
A testvérharcok miatt, senkinek hatalma.
Maroknyi hun maradt a Kárpát medencében,
Kik megbíztak Attila fiában, Csaba vezérben.
Budapest,2009.február.11 Albert Ferenc