Nézd a napot,mily fényesen ragyog
s hogy ontja aranyló sugarait,
nézd a csillagot,mily ékesen ragyog,
mint ezer csillagszem,oly élesen ragyog
nézd a holdat,mily fényesen ragyog,
hogy megvilágítsa utadat
Nézd a forrás, megcsillanó víztükrét
mely csillapítja szomjadat
nézd a szelet, mely hűsíti homlokod,
s ha kell, elhordja a hegyeket
nézd a tüzet,ahogyan lobog
s lángnyelvei,mindent fölemésztenek
Nézz rám,csak egy esendő ember vagyok,
s hevült lángom sem örök,
a szemem fénye sem végesek
s mit szól a szám,feledésbe megy
két karom sem bírja,a hegyeket,
de tűz,víz fény mind én vagyok,
s a szél elsöpri létemet
***