ROMOK...
Nem érted...
nem hiszed...
késve ér hozzád minden,
kikerülve utakat rajzolsz
törtívű tévedéseket,
belakatolt életed
mély-sötét verem,
a falak hasadnak
de te tartod bőszen...
virágokért nyúlsz
zsebre tett kézzel,
kaparsz-
üvegszínű eget,
mozzanatlan léted
várakozással gyötört,
gyűrűd,-kút fenekén,
szádban szó,-
erjedt gyümölcs leve...
foltozott felhőidre
madarad feltűzve...
Nézd ! mily'
gyilkos az idő
a merengésben !
Mit kérsz még?
- megadom -
adtam már fényt
azóta nem látsz...
tapogatod szobád falát,
dönteni kellene
le...le a falakat
a gondolatokat,
a hazug reményeket...
óh !
bár tudnám
hol köt ki
feltörő sóhajod...