Szerelmes, kedves dallamok,
búsan borongva hallgatok,
Mert tovatűnt az ősz, s a tél
s te elmentél.
Nélküled üres a világ
lomb nélkül búsulnak a fák.
A síró szél rólad beszél,
mert elmentél.
De tavasz kopog az ablakon,
s arcod tán újra láthatom.
A szív míg élünk csak remél,
s rólad mesél.
Hiszem, hogy újra itt lehetsz,
hogy visszatérsz, hiszen szeretsz.
Szívem húrja neked zenél,
mert érted él.