Madárlesen
Zúg a fejem s benne
a négyüteműk zaja.
Ez lenne a csend?
Nekem csupán kinszenvedés,
Dobhártyát szakasztó sikoly,
Emlékeket sűllyeztő mocsár.
Fertő itt minden,
Életet adó levegőtől,
Halált takaró földig.
Emlékeimben él még valami,
Mi talán segit a kint elviselni.
Valami egészen eredeti:
Egy zaj, ami maga a Csend.
Madárfütty...
S e percben
A fekete csend,
Már csak egy emlék.
(Harmadnapon,
Talán újra meghallom)
De addig is,ugye vársz engem
S dúdolod fülembe:
-Van még élet a fekete télben!