Mielőtt
halálomba
omlok
majdan,
utolsó
lepergő
képeimben
arcod
keresnem
kell.
Behunyt
szemmel
is
látni
foglak,
mielőtt
arcom
merev
lesz.
Ajkaim
többé
nem
ejthetnek
ki
egy
nevet,
de
magam
kis
szótárába
naponta
beírom
szüntelen,
tudom
így
lesz,
amíg
életem
folyik.
Bármerre
is
térj,
te
az
leszel
nekem,
aki
mindig
is
voltál.
Elvesztett
szemrehányás
gyötör,
de
jobb
mint
az
elgyötört
kínos
némaság.
2006. december. 15. péntek