Gyötrő álmok szövik az
emlékek hálóját,
feledni vágyok mindent,
mi sebzi lelkem szárnyát.
Zuhanok a mélybe
bezárul mögöttem a fény,
elvesztem, érzem,
csak pislákol a remény.
Szeretném hinni, majd átölel
a holnap,
s feledni, mily fájót
nyújtott a tegnap.
Talán felcsillan a percnek
tündöklő arca,
nem gondolva majd megannyi
kínzó harcra.
Olvadnék lávád folyamába,
elégnék tüzed szikrájába,
cseppenként simitnám lelked óceánját,
könnyemmel törölném szíved fájó álmát.
Csillagokkal táncoló, titkos, bűvös éj,
Érzés, had érintselek, mielőtt
végleg elmennél.
Holdsugár talán elér a fényed,
s erőt ad reményed.
2009.01.14.
Gy.Viktória Klára
Beteszek egy linket, csodaszép zene, hallgassátok meg közben.
https://www.youtube.com/watch?v=Hd8sP6QBLxc&feature=related