Hirtelen léptekkel érkezett,
fáradt fényre ésti szürkület,
csendmellényt öltött a harsány nappal,
vércsókot váltott a horizonttal.
Fekete ég pillantásában,
csillaglámpások sóhajában,
tudat nélkül születnek az álmok,
semmi ködbe vesznek a határok.
Hol ölelkezik hold az éjjel,
mint régen kívánt szeretővel,
ott, túlhajszolt időből kilépve,
várlak téged estéről- estére.