A szerelem, olyan mély érzelem,
minek ellenállni a szív képtelen,
s minden percét magába zárja.
Ha múlik egyszer, hát újra várja.
Börtönbe zár és elvarázsol,
elméd nem tud a nagy világról,
Semmi egyéb nem fér bele,
a kedveseddel van tele.
Bár merre nézel csak őt látod,
ha nincs veled a jöttét várod,
Hiányát nem pótolja semmi,
ezért veszélyes dolog szeretni.
Nyakad önként hajtod a rönkre,
s elveszel benne mindörökre,
de benne nem leled halálod.
Majd belepusztulsz és mégis várod.