Szellővel érkezik a tavasz,
Vérpiros hajnalon a virág rügyet fakaszt.
Éden kertben, gyöngyhajú lányok,
Táncukban látni, az igazi boldogságot.
Szivárvány színét az égre festik,
Mutatva nekünk, az igazi fényt.
Levegő illata olyan, mint a bársony,
Felüdült lelkemet, most kitárom.
Melegében újra ott az élet,
A hideg, testem, most éled.
Suhannék szellőként a domb oldalon,
Nyíló rózsák között lenne újra oltalom.
Ébred a szerelem bodza virága,
Távolban látszik a vulkán lángja.
Égető, felhevült testem zihál,
Tejben, vajban veled fürödnék már.
Madarak fütyénekkel köszöntik a tavasz jöttét,
A szívem nem dermed soha többé kopott kővé.
Csillagok táncot járva, szórják ezüstfényüket,
A hegyeken már tova tűnnek a téli hidegek.
Felszárítja a Nap az egész földet,
Esőcseppekkel a könnyek is tovatűnnek.
Tavaszkor ragyog újra a szerelem,
Meleg szellőként érzed szíveden.