Ha volna még száz év az életemből,
Posztmodernbe zárva,
Végsőkig globalizálva
Tölteném kínlódva, félig élve,
Minden új hónaptól előre félve,
Számlafrásztól,
Idegláztól
Gyötörve,
De meg nem törve;
Be nem hódolva hazug pörnek,
Karmos média-csőrnek -
Vagy a világvég kiszáradt,
Fáradt
Patakpartjára mennék
Gátőrnek.
—————————————————————
Ha volna még megváltás, Istenem,
Mint árva madár szintetikus ágra,
Terjeszd ki a világra:
Talál még életet,
Mert van még szeretet.
Te tudod, hogy
Nem a gének,
Sem a mémek,
Sem az alkáli fémek
Üzenetében a lényeg;
Csak a tudomány determinál,
Míg önmagának ketrecet csinál.
—————————————————————
Ha volna még egy boldog szép jövendő,
Érdemes volna élni még sokáig,
De torz ködében a jövőnek
Oly hangosan ordítoznak, lőnek,
Ármányt főznek, és önlevükben főnek,
S oly híja van a tisztességes főnek,
Hogy nem látunk el a szomszéd fáig;
Csak fájdalmas
Szélső ágáig,
Ahol rossz, talmi ripacs-zene gágog,
Szögletes testek tömkelege tátog,
S a jövőt eltakarja ócska bádog.
—————————————————————
Ha volna még néhány őszinte szó
Túl kis körünkön, Óperencián,
Túl politikán, ciánkapszulán,
Ahol a csókok feketében járnak,
A megbénult dalok ritmusra várnak,
Ahol adóról, bajról szól a szél,
S ahol az ember csak ritkán remél -
Talán néhány őszinte szó még hatna,
Szelet vetne,
Közösséget aratna.
—————————————————————
Ha volna még türelmed, Istenem,
Míg a már eltervezett vízözön
A globál-tébolyunkra ráköszön,
- Bár Jónás már kiáltott Ninivére,
És ömlik már az ártatlanok vére -
Arra kérlek Téged,
Várj néhány rövid évet,
Ne fáradj a mélység vizeivel,
Özönvíz-esőt öntened se kell:
Ha az ember most sem látja magát,
Ha most sem hiszi tulajdon szavát,
Ha nem lesz végre bűntelenül bátor,
A vízözön eljön ide
Magától.