Micsoda kéj járja át testem, ha érzem az illatod...
Ha érzem az illatod...
Bár tudnám, miért kapkod a szívem, ha látom
Fagyos mosolyod...
Leplezem valahogy a vágyat, de nem tudom
Hová tegyem, s hagyom...
Nézz már rám, mert akarom, s karom
Feléd lendül, de eltolod...
Micsoda kéj járja át testem, ha testedhez ér,
Áramütés vagy csak kéj?
S te úgy teszel, mintha nem lehetnél enyém,
Hiába könyörgöm, és sírok én.
Nyújtom feléd karjaimat, de megveted,
S én egyre csak kérlek...
Börtön ez, a kéj börtöne, miben élek
Veled, s mégis nélküled.
Szenvedek nélküled, mégis veled leszek,
Míg élek a kéjnek...
Várom, egyre várom a forró vágy pillanatát,
Mely testedet járja át...
Mely testemet járja át, mert akarom, s megfog
Karom és enyém leszel...
És enyém leszel…
Végtelenbe repítlek el, mert a kéj neked is kell!
Ugye kell?