Tréfát űzött velem az élet,
mikor utamba sodort Téged! -
S nem engedte, hogy kikerüljelek.
Éter hullámain küldött nekem,
sosem fogtad még a kezem,
mégis hagyta, hogy megszeresselek.
Virtuális érzelmet adott,
mellyel illúzióba ringatott,
engedte, győzzön a képzelet…
Pajkos hévvel játszik velem,
e virtuális NET – szerelem,
mikor monitoron nézem képedet…
Így is nagyon boldog vagyok!
A képről szemed, csak rám ragyog…
lelkem, egekig száll Veled!
Szárnyalunk együtt, mind magasabban!
Hóbortos szívünk egy ütemre dobban,
Ahogy a „kékmadár” csábítón vezet…
Óh, csodás érzés, maradj meg nekem!
S boldogan hagyom, játsszál csak velem;
Ha becsapsz is, én nem ellenkezem!
Bencs Gizi