Hajnali álmot bontó
gonosz óra berregése,
erőszakos ébresztése;
loholó percek
kerge rohanása,
félig rágott ételek
állkapocs rángása:
ez a közöny mérgezte
gyűrött hétfő elindulása.
Rozsdás unalommal tűrjem
a csúcsforgalmi tortúrát?
A könyökkel utat verő
utálat szagú lények
penészes vigyorát,
kik hanyag lezserséggel
törve-zúzva jutnak
minden lényen át?
Kitépem e napot
naptáramból végleg!
Tükröm előtt állva
csodálkozva kérdem:
zsibbad a kezem, élettelen?
Dobog a szívem, vértelen?
Vigyorogjak hamisan,
száj repesztve? Kinek?
Egoista lényeknek...?
Sorsom méltányolva
tompa elmém elégedett:
a megroggyant hétfőn
miért kell szimatolnom
libabőrös, recéző félelmet?
Se galád hamis ürgék,
se nyifogó vásott kölykök
ne zsibongjatok nekem!
Az elátkozott hétfőn
tekintetem az égre vetem:
Uram, áhítozva kérlek,
töröld el e napot nekem!
A véresre kínzó présbe
csiklandós nyakam
birka módra nem teszem:
Ezentúl minden hétfőn
a Napkorongnál leszek!