Merengek. Mellemen mázsás kővel
rád gondolok, s dacolok idővel.
Színes szavaid űznek, kergetnek,
fáradt vadként könnyen elejtenek.
Szeretnélek forrón átkarolni,
hagyni vágyam mohón rád omolni.
Buja tánca lobogó lángnyelvnek
kéjjel feszül izzó, szép testednek.
Legyünk néma foglyai e kéjnek,
nyíljon meg testünk, mint föld az égnek!
Fordítsuk ki magunkból vágyaink',
forrasszuk egybe titkos álmaink'!
Te s én, örök rabjai egymásnak,
döntsük ősi gátját minden vágynak!
Szálljanak szabadon, gyeplő nélkül,
mint pitypangbóbiták felhő nélkül!
Minden kedves bók egy simogatás,
ölelésed csókkal-mámoradás.
Mint szédítőn szárnyaló szenvedély,
gyöngyöző gyönyör tesz minket eggyé.