Kopogott a szerelem a szívemen,
Út porától a szemem védtelen.
Kökényszemed rámtekintett, elvarázsolt,
Futótűzként szívem, érted égett, lángolt.
Kábult lelkem, most könnyektől áztatva,
Kéri lelked, hogy te légy a vigasza.
Poros utamon szerelmet kerestem,
Felcsillanó remény lettél, lelkemben.
Foszlány emlékeim az úton sorvadtak, mint a kő,
Hagyom vándor utam, veled lelem meg a jövőm.
Simuljunk egymáshoz, most forró vággyal,
Szemedben fény csillogjon gyermeki kacagással.
Minden porszem a múlt rejtelme,
De a szívem csak a szívedet kereste.