Aranylóan búcsúzik az őszi napsugár,
Színes avarban keresgél a sok kismadár.
Hosszú árnyat vetnek a leveleit hullató fák,
Festőien szép ez az őszi táj!
Minden ágát vesztett, sárgán-pirosló levél
Egy-egy nyári történet, amelyet lehullva elmesél.
Zöld levelek között megbújva sok volt a fészek,
S még így üresen is emlékezik a szépet!
Az élettől oly gazdag s tovatűnő nyár
A köd elől futva még sok gyümölcsöt kínál.
Ha eltűnik az aranyló fény a kopaszodó ágak között,
Akkor az ősz végleg új ruhába öltözött!
De velünk marad a nyár minden szép emléke,
S így miénk a hosszú ősz egyik ígérete,
Ha ezüst hajakon csillan az ezüstös fény,
Akkor még van ezüsttől is csillogó remény!