Szirmok gyöngye az égre festve,
Lebukni készül minden este.
Páfrányos fák között suhan sebesen,
Harmatos virágok kelyhében megpihen.
Meleget áraszt a földre szétterítve,
A hideg tél majd jön jövőre.
Nyíljon virág, süssön a Napsugár,
Meleg fénye, majd megtalál.
Ha majd, nyugóvóra tér,
Alkonyi csöndben tücsök zenél.
Jön a tavasz újra eljő,
Pázsitos fű illata frissítő.
Gyöngypatakok vize mossa életem,
A lelkem a sok gontól fénytelen.
Eltaszított festett látomások,
Tovatűnő fényforrások.
Kóborcsillag fent az égen,
Alszik harmatos napfényben.
Hajadban egy smaragdfénye ragyog,
Liliom, orchideák között rád mosolygok.
Gyöngyfűzéren a rózsák illatot szórnak,
Nekem égre festett tünemény vagy.