Tábortűz
Csendes most minden, hallgat a ház,
Közel az éjjel, eljött végre,
A tűzrakáson két szál akác
Füstöl még, fodrot küld az égre.
Törzsük is felizzik, lobogó
Szárnyakon így terjed a sötét,
A két kis ág a lassan fogyó
Holdfényében kiadja hevét.
Melegen, puhán száll fel a csend,
Benne a tücsök szava sercen,
Hideg, fagyos kezét odafenn,
Megmelegítheti az Isten.